Hírek

A szivart vásárlás után nem lehet csak egyszerűen egy szekrénybe, vagy fiókba betenni, ugyanis a szivar nagyon kényes a környezetére.
Kényes termékről lévén szó, csak óvatosan lehet a körülötte lévő páratartalmat és hőmérsékletet változtatni.
Épp ezért alapvető, hogy egy humidornak nevezett tárolóban tartsuk szivarjainkat, egészen addig, amíg el nem szívjuk őket.
Ám ha mégis utaztatni szeretnénk a szivart, akkor szállításához egy nedves papírdarabbal megerősített műanyag tasakra van szükség. Egy vérbeli szivarozó azonban ilyen esetben utazóhumidort használ.

Szóval mi is az a humidor?

A humidor egy rendkívül egyszerű, ugyanakkor igencsak elegáns doboz, amely a szivar tárolására szolgál.
 Egy túlfűtött, vagy éppen ellenkezőleg, egy légkondicionált szobában a szivar kiszárad, és néhány óra alatt meghal, ezzel szemben a humidorban uralkodó tropikus klímának hála, akár több évre is beköltöztethetünk oda egy dohányrudat.
A humidorban állandó légmozgás, pontosan beállított páratartalom (szivartól függően 70-75%) és hőmérséklet (20-21˚C) uralkodik.
E három bármelyikének hiánya igen szomorú sorsot ró a szivarra.
Ha nem cirkulál a levegő a humidoron belül, egész egyszerűen megpenészesedik a szivar.
Hasonló a helyzet akkor is, ha túl párás a levegő, midőn viszont kevés, kiszárad a szivar.
A hőmérséklet kilengésének következményei kissé hosszadalmasabbak. A szivar tárolása nemcsak a minőség megőrzése, hanem annak javulása miatt is igen fontos.


Az adott szivar ismerete nélkül azt lehet mondani, hogy három hét alatt a szivar mechanikai szerkezete kiegyensúlyozódik, javul szívási tulajdonsága.
Három hónap elteltével a dohánylevelekben lévő olajok reakcióba lépnek egymással, az ízek pedig házasságot kötnek.
Két-három tökéletes körülmények között eltöltött év alatt pedig a legösszetettebb kémiai folyamatok is végbemennek, a szivar íze teljesen átalakul.
Ez idő alatt természetesen humidorba kell fektetni őket, amelyben ha a hőmérséklet 20 ˚C alá esik, a szivarok megállnak a fejlődésben.Ha pedig a hőmérséklet 23 ˚C fölé kúszik, s legalább 24 órán keresztül ott is marad, akkor előfordul, hogy a humidort ellepik a dohánybogarak.
A legfőbb probléma ezekkel a rovarokkal, hogy a bogarak rövid időn belül lyukak tömkelegét fúrják a szivarokba.
Ezt orvosolandó, 48 órára fagyasszuk le a fertőzött szivarokat, majd mielőtt visszatennénk őket a gondosan tisztára törölgetett humidorba kerüljenek 24 órára hűtõszekrénybe.
A hőmérséklet ingadozással óvatosan bánjunk, hiszen a hőtágulás okozta anyagváltozások gyorsan tönkreteszi a szivart. Egyszerűen szétbomlik, lepereg a levele.

Egy humidor kiválasztására két okból is érdemes odafigyelni. A jó humidor nem olcsó, úgy is mondhatnánk,ugyanakkor egy ezredmásodpercig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e befektetés egy másik befektetést, nevezetesen szivarkollekciónk egyedeit védi. A gyakorlott szivarozóknak általában több (otthoni és mobil-) humidoruk is van, így választva szét a különböző szivarmárkákat, hiszen házon belül az illatok és aromák nyugodtan közösködhetnek.

Fontos annak eldöntése, hogy mekkora humidorra is van szükségünk valójában; az utazó méret csak néhány, az otthoni pedig akár több száz szivar tárolására alkalmas.
Bár humidorának nagyságát mindenki maga dönti el, de érdemes egy kicsivel nagyobbat vegyünk, mint amekkorára szerintünk szükségünk van. Ha a kinézete nem tökéletes, ha sarkai nem teljesen négyzetesek, akkor semmiképpen se vegyük meg. Kitüntetett figyelemmel vizsgáljuk meg a fedelét, illetve alsó részének peremét, majd e kettő érintkezését. Ha nem passzolnak tökéletesen egymáshoz, akkor a keletkező résen a hőmérséklet és a páratartalom kiszállhat. Ajánlatos nehéz fedelű humidort választani, így biztosított a mintaszerű záródás.

A külsőségek vizsgálata után a legfontosabb, amit egy humidor belsejében figyelembe kell vennünk, az a párásító berendezés, a humidif.
Ezek legtöbbike igen egyszerű, általában egy szivacsszerűségbõl vagy egy nedvességtartalmát lassan párologtató kristályból áll. Igazság szerint bármilyen eszköz is van a dobozban, a párásító által kifejtett hatás szinte csak attól függ, hogy feltöltjük-e desztillált vízzel (és szükség esetén egyéb adalékokkal, például propilén glikollal)vagy sem. A desztillált víz és az adalékanyag keverési aránya általában fele-fele, de míg utóbbi pótlására akár évek múlva is ráérünk, addig a desztillált vizet gyakrabban kell pótolni. Nagyjából ezek a legfontosabbak, amik felmerülnek a humidor karbantartásával kapcsolatban. Arra azért ügyeljünk, hogy lehetőség szerint ne nyitogassuk túl gyakran, hiszen ez hőmérséklet és páratartalom romláshoz vezethet.

A másik, amit figyelembe kell venni, a higrométer, amely a páratartalmat méri. Létezik belőle analóg és digitális. Az analóg (kör alakú műszer, tűvel a közepén) gyakran elég pontatlan, ellentétben a digitálissal (folyadékkristályos kijelző), amely legfeljebb 2%-ot téved. Ha a szivar számára minden tökéletes, akkor egy kevéske olajat izzad ki magából. Ha száraznak tűnik, akkor öntsünk vizet a humidifbe; ha pedig éppen túl nedves, akkor egy időre lakoltassuk ki szivarjainkat a dobozból. Lehetőség szerint a humidor anyaga cédrusfa legyen, s arra is vigyázzunk, ne legyen semmiféle illata. A spanyol cédrus az optimális megoldás, mert szerkezetének köszönhetően pórusain keresztül magába szívja, illetve visszabocsátja a nedvességet, ezzel jó irányba terelgetve a szivarban lévõ dohányok házasságának folyamatát, az illat és íz tökéletes összhatásának kialakulását.

Nézzük meg a többi fajta humidort is.

A mobilhumidor kiválasztásánál más, jóval praktikusabb szempontrendszer felállítása indokolt. A szivar szállításakor ugyanannyira kell ügyelni a fizikai sérülésre, a kiszáradásra, mint arra, belefér-e a zsebünkbe vagy kisméretű táskánkba, illetve alakja megfelel-e ízlésünknek. Mindemellett mindenképpen ellenőrizzük a zsanérok masszívságát, ajánlatos inkább egy hosszú, semmint két-három rövidebb zsanérral felszerelt humidort választani.

Előfordulhat, hogy az utazó humidor túlzásnak tűnhet, és valami egyszerűbbre van szükségünk.
Ilyen esetekben használhatjuk a szivartubust, vagy szivartokot.

A tubus:
vannak olyan szivarok, amelyeket kifejezetten ilyen kiszerelésben hoznak forgalomba, és egyszerre csak egy szivar számára jelenthet megoldást. Épp ezért, ha napi adagunk egynél több, akkor érdemes egy elegáns bõr szivartok mellé tenni voksunkat. Amennyiben egyféle hosszúságú és átmérőjű szivart akarunk általában magunkkal vinni, akkor érdemes a kesztyűhöz hasonló szivartokot választanunk, ellenkező esetben viszont az egy légterű is megteszi. A tok vásárlásakor lehetőség szerint a legkisebb zsebbel rendelkező kabát vagy zakó legyen rajtunk, hiszen ha abba passzol, akkor a többibe is jó lesz.

Új humidor esetén nem szabad a beavatást szivarral kezdeni, mivel a fa nem szokta még meg a speciális páratartalmat, túlzott mértékben magába szívja a nedvességét, elszipkázva azt a szivartól. Épp ezért, első lépésként hagyjuk üresen legalább egy, de inkább két hétig.
Ha minden elővigyázatosság ellenére, mégis bekövetkezett a baj, s kiszáradt a szivar, már nem nagyon lehet vele mit kezdeni, viszont nem lehetetlen azt a kis esélyt egy jó humidor segítségével megragadni. Néhány esetben hosszú hetek kitartó munkájával a humidor lelket verhet a kiszáradt szivarba.

Arra azonban készüljünk fel, hogy ez igen nagy türelmet és gyakorlatot igényel. Ha úgy döntünk, magunk csináljuk, akkor azt nagyon lassan tegyük. Néhány hetes periódus után a szivart a humidor sarkából fokozatosan közelítsük a közepe felé, s így talán talpra fog állni kedvencünk. Más megoldás nem létezik.