Hírek

A szivarozás rituáléjának tekinthető a szivarvég eltávolítása.
Egy rossz mozdulat megpecsételheti még a leggondosabban készített szivar sorsát is. Ha helytelenül vágunk, a remélt élvezet elmarad: a szivar felforrósodhat, a borítólevél megsérülhet, fogunkra pedig apró dohánytörmelék kerülhet. Érdemes tehát odafigyelni erre.

Minden szivarozónak van kedvenc vágási technikája, amelyet gyakran döntően befolyásol az eszköz milyensége és minősége. Létezik azonban néhány alapszabály, amelyet érdemes betartani, ha megfelelő módon szeretnénk levágni a szivar végét.

A rosszul végrehajtott vágás egyik gyakori oka, hogy az elkövető nem ismeri a szivar felépítését. Minden kézzel sodrott szivar egyik vége zárt. Bizonyos esetekben ez a lezárás a borítólevél egy elkülönített darabjával, a sapkával (kis, különálló dohánylevéldarab) történik, amelyet általában növényi eredetű ragasztóanyaggal erősítenek a legkülső levélhez; máskor a zászlóval, amely a borítólevél része, és egy kis malacfarokban végződik. Bárhogyan történjék is a lezárás, a funkciója ugyanaz: a borítólevél rögzítése.

Bármilyen vágóeszközt használunk is, két dologra mindig ügyelnünk kell: egyrészt arra, hogy a szivar végétől elég távol vágjunk, s így a tölteléklevél megfelelő mennyiségű levegőt kapjon a kiteljesedéshez; másrészt viszont arra, hogy ne vágjunk le túl sokat a szivar végéből, mert ha semmit sem hagyunk a capbõl (vagy a flagből), akkor azok nem tudják megtartani a borítólevelet. Azt tanácsoljuk tehát, hogy a szivar végétől két milliméterre vágjunk. Ha valakinek nem tökéletes a szemmértéke, akkor a vágás ideális pontját úgy a legegyszerűbb meghatározni, hogy annál a pontnál vágjon, ahol a szivarvég elkezd csúcsosodni.

A guillotine gyenge pontja a vágópenge. Ha egyszer is eltompul, vágás helyet roncsolni fog, ami azt jelenti, hogy a szivar guillotine felé eső része tönkremegy. Ahhoz, hogy pontos vágást ejtsünk, helyesen kell pozicionálnunk. A szivart (nyitott végénél megfogva) zárt végével toljuk bele a nyakazóba, majd a pengét finoman leengedve mérjük be, hol fog vágni. A legtöbb egyélű guillotine pengéjének van egy tokja, amely könnyen eltömődhet dohánymorzsákkal, ezért ezt rendszeresen ki kell tisztítanunk. A pontatlan és roncsoló vágás rizikóját a csökkenti kétélű guillotine (hiszen mindkét oldalon egyszerre vág), ezért ez praktikusabb, ám évente legalább egyszer ezt is érdemes kitisztítani.

Az olló már egy kicsit kényesebb eszköz. A jó ollónál a pengének és a kezünknek szinkronban kell lennie egymással. Ha az olló nem enged szabad kézmozgást, akkor nagyon nehezen lehet pontosan vágni vele. Vásárlás előtt próbáljuk ki, hogy könnyedén tudjuk-e arasznyira nyitni. Ha nem, akkor tanácsos más vágószerszám után néznünk.
A vágók harmadik csoportja v alakú nyílást hasít a szivar végén. Akik hajlamosak ráharapni a szivarra, inkább tartózkodjanak ezek használatától, mert a bemetszés könnyen összeomolhat. Ekkor pedig erősebb szívás esetén túl sok dohánytörmelék és kátrány jut a szivarozó szájába. Érdemes arra is figyelni, hogy ne legyen túl széles a v betű, mert akkor túl forró lesz a szivar.

A bika szemei és a lyukasztó ugyanazon elv alapján működik: egy pici lukat vájnak a szivar végébe anélkül, hogy megszüntetnék a sapka (vagy a zászló) és a borítólevél közötti kohéziót. A bika szemei keményfejű vágóeszköz, amelyet körkörösen mozgatva juttatunk célba; a lyukasztó (szokás egyébként dárdának vagy lándzsának is becézni) pedig leginkább egy fúróra hasonlít. A szakértők nem ajánlják, hogy túl mély legyen a lyuk, mert így megváltozhat a levegőcsatorna, s jóval forróbb lehet a szivar.


Nagyon sokan egy egyszerű késsel vagy egy borotvapenge segítségével oldják meg az előttük záródó problémát. Ezekhez az eszközökhöz nagyon biztos kéz kell, hiszen a vágás szögét és mélységét nem egyszerű eltalálni.

Méretük szerint három csoportba sorolhatjuk az igazi szivarvágó eszközöket.
Az elsőbe tartoznak a zsebméretű lyukasztók és vágók, amelyek gyakran szemüvegláncon lógnak; a másodikba azok az ollók, amelyek már nemigen férnek be a zsebünkbe; míg a harmadik csoportba az asztali eszközök.

Nos, ha még ezek után is tétovázunk, hogy használjunk-e szivarvágót vagy sem, akkor gondoljuk csak végig: ez a létező legjobb befektetés, hiszen sokkal olcsóbb beszereznünk egy vágószerszámot, mintha pótolnunk kellene azokat a szivarokat, amelyeket megfelelő eszköz hiányában helytelen vágással sikerült tönkretennünk.